Biztos mindenki halotta már, hogy csak a magyaroktól óvakodj ha itt vagy kint, mert biztosan levesznek, átbasznak, stb…

Egyrészről van, lesz ilyen is. Taplók minden nemzetben vannak, magyarban is. Azért azt is látni kell, hogy általában mindenki nehezen indult itt! Sokan illegálisan kezdtek vagy még mindig azok. Egy egész „iparág” van hogy kihasználja az új emigránsok, főleg az illegálisok kiszolgáltatottságát. Persze szükségük van erre az iparra ez nélkül nem is tudnának dolgozni.  A munka, a szállítás, szállás mind pénzbe kerül, de miért is volna ingyé?

Ha most jön egy új, azzal általában ugyan úgy megfizetetik ezeket a többiek, mint ahogyan velük tették. Lakhatsz nálam, 400$ / hó. Elviszlek melóba amíg nincs kocsid 2$/fuvar. Szerzek neked melót, az „építkezésen” 300$ lesz a „közvetítői” díj, stb. Sokan erre azt mondják, de szemét vagy nem segítesz ingyen egy honfitársadnak? Én ezt nem így látom. Kb mindenki hasonlókat fizetett mikor kijött melózni, amíg a feltételeket előre tisztázzák és úgy is maradnak én nem tartom ezt szemétségnek. Egyszerűen így működik. Ha valaki volt katona kopasz és öreg , az tudja miről beszélek, de talán mások is belátják.

Nekem mint zöld kártyásnak és szerencsésen elég induló tökével rendelkezőnek nem kellett ezeket (most) megjárnom, de ha valaki kevesebb pénzel érkezik egy nagyobb városba, magyar közösségbe, számíthat hasonlóra.

Ha valakinek ez a rendszer nem tetszik még akkor is javaslom, hogy keressen magyarokat. Egyrészről vannak sokan, akik pénz nélkül segítenek, persze ezzel páran vissza is éltek, szóval az ő számuk is csökken, másrészről sokkal hamarabb lesz melód, szállásod, társaságod és a kezdésnél csak ezek számítanak! Ha kezdetektől dolgozni tudsz akkor is jobban jársz, mintha pár hónapig csak magadra számítva keresel melót!

+

Itt Richmondban, kb 2 hónap után találkoztunk az első magyarral.

Az angol órákon, egyszer csak összefutottunk az egyik tanárnővel aki félig magyar volt. Erdélyben született, anyja magyar, apja román volt. De már kb 40 éve itt éltek. Nagyon kedves volt. Biztosított, hogy nagy magyar társaságuk van itt Richmondban, összejárogatnak és mindenkinek bemutat, sőt meghív magához. A jövő héten. Majd telefonál. Mert az unokája kb annyi, mint a mi fiunk.

Nagyon örültünk! Mi nem kértünk semmit magától ajánlott "segítséget". Rendszeresen hetente találkoztunk az angol órákon, mindig kedves volt ott. De sosem hívott meg.

Egyszer csak felhívott egy másik magyar, akinek a számunkat a fenti nő adta meg, kb hasonlóan kedves dumával. Ő is nagy társaságról beszélt. Majd megadta vki más számát. Azzal is beszéltünk. 

Ő is bulit szervezett a "tiszteletünkre" azóta is teszi... Ők mind a 60+ korosztály körül voltak, 30-40 éve itt. 

Nem tudom miért érezték, hogy fűt-fát kell igérniük, ami a társaságot illeti, mi sosem kértünk semmit. Nagyon kedves volt mindenki, de sosem történt semmi.

De az is lehet, hogy már átvették ezt az "amerikai" szokást, hogy egy kellemes beszélgetés alkalmável egy vadidegennel úgy társalognak veled, mintha most találtak volna rá életük barátjára, de persze nem lesz belőle semmi. Általában nagyon kedvesek, de nincs mögötte semmi konkrét. Ehhez hozzá kell szokni...

És persze van egy másik magyar társaságunk. Most már. Kb 35-45 éves banda, 2-3 éves gyerekekkel, mint a miénk. Már mondhatom, hogy rendszeresen összejárunk és jól elvagyunk. Ők kb 5-12 éve vannak itt.

Szóval akad ilyen is, olyan is!

A lényeg, hogy meghülyülsz ha nem lesz itt kint kikkel beszélgetni, barátkozni, összejönni. Keresd a magyarokat!

 8.

Mi tényleg nagyon jól jártunk az itteni "friss" magyarokkal, jófejek, sokat segítenek és rengeteg olyan infojuk van amit x év szopás után szedtek össze, szóval nekünk már nem kell feltétlenül bejárni azokat az utakat.

Kár, hogy nem az első napoktól találkoztunk, sztem sok minden más volna, de pár ezer dolcsival biztosan beljebb volnánk...