Voltunk otthon.
Pont dec 24. érkeztünk meg, majdnem 2 nap utazás után. Kemény menet volt, ráadásul a fiunkkal előző éjjel még az ügyeleten voltunk középfül gyulladással! Ha valamit nem akarsz repülés előtt, az a fül gyulladás. Szerencsére nem volt gond a gépen, adtak egy cseppet, amivel két óránként kellet a füllébe cseppenteni és így nem fájt neki.
Az átszállásra egy óránk volt ami elsőre elégnek tűnik, de rohadtul nem az. Eleve 20-25 perc mire a leszállás után kikerülsz a gépből, majd a másik gép indulása előtt kb 20 percel lezárják a beszállást, szóval 15-20 perc maradt átrohanni a római reptéren és megtalálni a másik terminált és a másik kaput, persze közben még egy security checkin, szóval vetkőzés, cipő, őv le csomagból kipakol notebook stb...
Elértük a gépet! A jó oldala az, hogy visszafelé is el kellett játszani ezt csak Párizsban, ami 5x akkora reptér.
A lényeg mire megérkeztünk Bp.-re hullák voltunk.
Csak 10 hónap telt el mióta nem voltunk otthon, de az első hét úgy telt, hogy azon járt az eszünk, mikor megyünk már haza (így, haza az usaba) mert itt ez kis mocskos hely nem az igazi.
A második - harmadik héten, pedig már az USA tűnt úgy mintha több éve jártunk volna ott (itt) csak egy távoli kalandnak tűnt.
Nem nevezném épp pihenésnek az otthoni heteket, rohanásban voltunk, hogy mindenkivel találkozzunk legalább egyszer.
Ezek szerint pár évre bebútorozunk itt. Persze minden változhat, akkár rövid távon is, de ezt ki tudná előre? Az első ötéves terv, hogy maradunk az állampolgárságig, oszt meglátjuk...
(attól félek maradunk)
Ja igen a lényeg :) A határ.
Kifelé nyilván le sem tojtak NYban. Visszafelé Washington sem volt gond. Oda adtam a zöldkártyákat, majd elkérte az útleveleket is, pecsételgetett, levette az új lenyomatokat a szkenerrel és üdvözölt. Semmi kérdés mikor, miért , honna, hova. Gondolom azért a rendszerben is látja az infókat.
Érdekes hogy Kanadai határon nem kellett útlevél viszont kellően parasztok is voltak anno...
