Ezzel semmi gond nem volt. A gyerek miatt utolsóként szálltunk ki a gépből, szóval mindenki elénk került a sorban a határon, kb 45’ kellett várni mire a manushoz értünk. Viszont a soroknak kijelölt helyet elnézve simán lehetett volna 1.5-2h is!
Odaértünk, mind a négyen odamentünk (3 DV és 1 ESTA) és először a nagyit intéztünk, mivel ő nem beszél angolul és nem akartuk, h ha minket félre visznek akkor ő ott maradjon egyedül. Levették az ujjlenyomatát, kérdezték meddig marad, mondtuk h 3 hónapot velünk DVsekkel, erre megkérdezte mikor volt az USAban utoljára, mondtuk h kb. 3 éve. Ennyi. Nagyi elintézve.
A mi esetünkben újlenyomat mindenkiről, kivéve a 2éves kölök, borítékokat felbontotta, vízumot lepecsételte, majd mondta, hogy nem a többiek után hanem egy külön folyosón menjünk a 4 ablakhoz. OK. Kérdeztünk, nagyi jöhet e velünk: persze!
Mentünk, közben láttuk, h már csak a mi csomagjaink keringenek a kiadón, kicsit aggódtunk értük.
4 ablak: feka csaj papírokat elkér, majd mondja üljünk le, várjunk…
Várunk… Kb. 5’ múlva szólítja a felnőtteket, aláírás ujjlenyomat ismét, most már tintával. Megkérdi ki a 3. felnőtt mondjuk, h csak egy kísérő „visitor” , „OK” akkor vele nincs munkája. kb 10’ volt az egész és mehettünk a csomagokért. Szépen lerakták őket sorba, megvolt mind.
Ezután jött a vámos, egyedül voltunk mikor oda mentünk a rengeteg csomagunkkal (5$ a reptéri kézi kocsi bérlése) 5 nagy bőrönd, mind befóliázva és 3-4 kézi bőrönd. Leadtuk a repülőn kitöltött vám nyilatkozatot. Megkérdezte hányan vagyunk, mondtuk négyen, intett h húzzunk el. Ennyi volt a vám, kb 1’
A leszállástól számított kb 1,5h múlva már kint voltunk, mehettünk a bérelt kocsit felvenni….
